Reggel 6 óra. Csörög az ébresztő. Kinyitod a szemed és az első gondolatod: „Még öt perc, könyörgöm.” A második gondolatod: „Várjunk csak, mi is van ma? Gyereknek tornacucc, meeting kilenckor, de még előtte elintézni azt a fontos (mégis három napja halogatott) e-mailt, basszus a mosógépben bennmaradt a tegnapi adag… és mikor fogok edzeni? Ja, igen, soha.”
Kikászálódsz az ágyból, és mire eljutsz a reggeli kávédig, már lezongoráztál egy kisebb vállalatvezetéshez hasonlítható logisztikai műveletet: a gyerek elindítása, a családi élet életben tartása, ja és az aznapi munkahelyi feladatok átgondolása – mindezt úgy, hogy közben a közösségi média szerint más nők nyugodtan jógáznak egy fehér szőnyegen, abszurd kifacsart pózokban, frissen kifacsart narancslével a kezükben. (spoiler: én is jógázom, upsy 🤭)
Ebben a cikkben egy dolgot biztosan nem fogok csinálni: eladni a „csak szervezd meg jobban az életed” bullshit receptjét.Ehelyett beszélek arról, hogy miért olyan nehéz ma nőnek lenni (mindig nehéz volt, de most valahogy nagyon máshogy nehéz), hogy honnan jönnek ezek az elvárások, és hogy mit tehetsz azért, hogy ne menj a falnak a „szupernő” mítosztól.
Igen tudom, most jöhetnek a hangok, hogy a férfiaknak is ugyanolyan nehéz. Nem vitatom. Viszont erről írjanak a férfiak a Playboy hasábjain. Szívesen elolvasom, mert nagyon is érdekel, hogy ők hogyan látják magukat. Most én nőként a nőkhöz szólok.
Készen állsz? Kapaszkodj meg a kávésbögrédben, mert ideje kimondani néhány igazságot!
1. A mai modern Istennő
A mai modern nő MINDENT IS csinál. Erős, független, sikeres. Ha anya, akkor szuperanya. Ha dolgozik, akkor két diplomás karrierista. Ha párkapcsolatról van szó, akkor gondoskodó, de azért szenvedélyes is. Természetesen sportos, mert az egészség is fontos. De közben nem túl önző, mert a család az első. És közben mosolyog, kiegyensúlyozott és nem panaszkodik.
Álljunk meg egy percre. Mióta is lett az alapértelmezett üzemmódunk a „mindent egyszerre és tökéletesen” kényszer? Miért érzünk bűntudatot, ha fáradtak vagyunk? Ki mondta, hogy ha egy nő dolgozik, akkor nem lehet jó anya, ha „csak” otthon van a gyerekkel, akkor biztos „nincs elég ambíciója”, és ha gyerek nélkül képzeli el az életét, akkor „minimum VIP ördögűzés kell neki”?
A modern nő szerepkonfliktusa
Fontos megjegyzés: Az oldalamon megjelenő képek hirdetések, és az ajánlott termékek linkjei affiliate partnerprogramon keresztül működnek. Ez azt jelenti, hogy ha a képekre kattintasz és a webáruházban vásárolsz, abból én is részesülök némi jutalékban. Miért osztom ezt meg veled? Mert hiszem, hogy az őszinteség minden kapcsolat alapja, még az online térben is. A blogjaim és hasznos ötleteim mögött rengeteg kutató munka, tanulás és energia van, és ha úgy érzed, hogy értéket kaptál, akkor ez egy kedves gesztus, amivel támogatod a munkámat.
2. Régen és most
Tegyük már végre a helyére ezt a „Régen és Most” – „Könnyebb vagy Nehezebb” kérdést!
Szívem szerint ki is hagynám ezt a rész. Egyrészt mert ezerszer lerágott csontként dobják elém családi találkozókon, különböző fórumokon, előadásokban vagy a TikTokon. Másrészt egyáltalán nem releváns, hogy mi volt régen és hogy nehezebb volt-e. Olyan mismásolás szaga van. Mert amikor valaki nekem szegezi a kérdést: „De hát régen is nehéz volt! Sőt, talán még nehezebb, nem?”, legszívesebben feltenném neki a visszakérdést: „És mit akarsz ezzel mondani? Hogy most akkor ezért én ne akarjak változtatni?”
Régen
A nő dolga nagyjából az volt, hogy vezesse a háztartást, gondoskodjon a gyerekekről és a férjéről. Ha ezt jól csinálta, nagy baj nem lehetett.
Volt, akinek könnyebb volt, mondjuk a társadalmi helyzete miatt vagy mert jó génekkel született. Volt, akinek rohadtul nem volt könnyű, mert például egy részeges, agresszív férfi jutott neki (nem megbántva a részeges, agresszív pasit, mert annak is oka van, hogy ő ilyen lett), vagy mert neki kellett ellátni minden mellett az aprójószágot, gondozni a konyhakertet meg a sárkány anyósát (na most meg az anyóst nem akartam megbántani).
Itt a lényeg, hogy akkor és ott is lehetett boldog vagy éppen szenvedés az élete egy nőnek. Visszanézve a mai viszonyokhoz képest azért korlátozottabbak voltak a lehetőségeik és persze a jogaik, de azért nem volt az olyan szarélet, ki lehetett hozni abból is a maximumot vagy legalább a 70%-ot, ha éppen úgy adta a jósors.
A múlt emlékei
Most
A nőnek már „minden lehetősége megvan” – tanulhat, dolgozhat, karriert építhet. Csak épp senki nem vette le róla a régi szerepeket.
Igen, van karrierlehetőségünk, tanulhatunk, vállalkozhatunk, szavazhatunk, utazhatunk, és úgy élhetünk, ahogy szeretnénk. Csakhogy a régi elvárások nem tűntek el – sőt, szépen hozzácsaptunk egy csomó újat, és csodálkozunk, hogy nem bírjuk.
„Örüljetek, hiszem most már minden ajtó nyitva áll!” Hurrá! Csak épp senki nem mondta, hogy nekünk kell egyedül kinyitni az összes ajtót, és közben egyensúlyozni a vállunkon a mosatlan ruhakupacot, egy határidőnaplót és egy alvászavaros kisgyereket.
Mégis azt kell látni, hogy ugyanúgy, mint régen, van, akiknek így is stabil, boldog élete van, és van, aki meg úszik a trutyiban és már kapálódzni sincs kedve, maximum panaszkodni vagy filterekkel ámítani a fészbukon.
Régen korlátozottabb volt a mozgástér, de egyértelműbbek voltak a szerepek. Ma meg csinálj mindent is, és ne panaszkodj, ha nem bírod. Régen a női közösségek erősebbek voltak. A nagymamák segítettek, a szomszédok összefogtak. Ma?Sokan teljesen egyedül vannak. Mert hiába a social media, az nem valódi közösség. Akár merről is nézem: lehetek bármelyik korban vagy helyzetben, senki nem fogja megoldani az életemet helyettem, senki nem fog változást hozni helyettem. Csakis én és mi tehetünk tudatosan azért, hogy értelmesebb, kiegyensúlyozottabb, egészebb életet élhessünk nőként.
3. A „Szupernő” mítosza – és miért kellene végre lerombolni
Biztosan ismered ezeket a mondatokat: ha dolgozol, az a baj, ha nem dolgozol, az is baj. Ha túl sokat foglalkozol a gyerekkel, akkor „elveszel az anyaságban”, ha meg keveset, akkor „önző vagy”. Ha túltolod a karriert, akkor biztos nincs magánéleted, ha meg a családnak élsz, akkor meg nincs ambíciód. Bármit csinálsz, mindig lesz valaki, aki szerint nem jól csinálod. Vagy legalábbis nem tökéletesen.
Tanulj, legyen diplomád, hogy tuti pozícióba kerülj a munkaerőpiacon. Ha vezető beosztásig viszed, akkor légy kemény, hogy meg tudd állni a helyed a férfiak világában. De azért told a nőies vonalat is, mert ettől lehet végre pozitív változás a cégeknél.
A karrierépítés mellett persze legyen családod is, partner és gyerek(ek). Legyen időd rájuk mindenek felett. A gyereket neveld ám rendesen, pozitív, stresszmentes, legújabb nevelési elméletek szerint.
Étkezz egészségesen és persze a családra is így főzz, mozogj legalább heti háromszor.
Legyen társasági életet és hozd ki magadból az igazi nőt és anyát.
Legyen kellő önismeretet, önbecsülésed, teljesedj ki lelkileg is. Olvass, meditálj és minden reggel igyál zöld turmixot, miközben hálanaplót írsz.
Mindezekre természetesen reklámokban és jó pénzért megvásárolható spiri és nem spiri tanfolyamokon buzdítanak, havonta más irányt képviselve. Úgy képesek megmotiválni (legalább két percre), hogy még te is elhiszed, hogy meg tudod csinálni és persze jár is neked, mert megérdemled.
Aztán mikor nem sikerül (pedig látszólag másoknak simán megy), akkor azt hiszed, hogy a baj veled van. És akkor, hogy igazold magad, keresed a másik oldal véleményét, buzdítását, e-bookjait, 30 napos kihívásait és még ki tudja mi mindent. Azaz: nem kell mindig mindenben tökéletesnek lenni, nem kell magunkat az agyonfilterezett, mesterségesen megkreált valósághoz hasonlítani, nyugodtan pihenj, vonulj el a világtól, legyen egy kis pocakod és nem baj, ha lóg a cici, mert ez a valóság, mert így vagy tökéletes, mert megérdemled.
Most őszintén, kinek van erre ideje? És honnan jön ez a mindenre tökéletesen kell figyelni nyomás vagy ellennyomás? És főleg: ki találta ki ezt a hülyeséget? Ja, mi magunk, nők!?
Emellett ki az, aki, fejben tartja, hogy mikor van az ovis farsang? Ki szervezi meg a nagyszülői látogatást? Ki készít karácsonyi ajándéklistát a család összes tagjának? Ki tudja fejből a rokonok születésnapját, a gyerek cipőméretét és azt, hogy hány tekercs WC-papír van még otthon?
Na EZ az a MENTÁLIS TEHER, amiről senki nem beszél, és amit a legtöbb nő egyedül cipel. A mentális teher nemcsak a munka mennyiségéről szól, hanem arról is, hogy folyamatosan ott pörög az agyunkban az a láthatatlan to-do lista. A női agy folyamatosan dolgozik, éjjel-nappal.
A nő dolga a háztartás vezetése?
Egy jó anya mindent megold?
A férfi pihen és ki kell szolgálni, mert ő sokat dolgozik?
A nőnek türelmesnek és önfeláldozónak kell lennie?
A nő dolgozik, a nő otthon is dolgozik, a nő nem panaszkodik?
Tényleg? És miért is? Mert így tanultuk.
Te milyen mintát láttál a megküzdésre? Te mit másolsz?
Túlkompenzálsz? „Ha már szenvedek, legalább tiszta lakásban és háromfogásos vacsora mellett tegyem”. Ha mindent rendben tartasz, akkor te is rendben vagy?
Mártírkodsz? „Én kibírom.” Hányszor hallottad ezt a saját édesanyádtól vagy nagymamádtól?
Sunyiban iszol, gyógyszert szedsz? Amikor senki nem lát, mondjuk este (aztán már nem csak este). Ezzel lazítasz?
Ennél jobb magyarázat soha nem volt még, 10 percFeloldódás vagy feladás?
5. Újratervezés
Egyedi vagy. Egyedi a személyiséged, a tested és az életed. Te ismered magad a legjobban és te is vagy az egyetlen, aki tudja, hogy mi jó neki. Talán innen kéne kiindulni….
Most komolyan, szerinted bárki ül éjszakánként a kanapén egy bögre kamillateával, és azon töpreng, hogy vajon te jól érzed-e magad az életedben? Elárulom: rohadtul nem. Mindenki a saját drámájának a főszereplője. Az emberek pont annyira törődnek veled, mint amennyire te azzal a nővel, aki tegnap posztolta, hogy új diétába kezdett. (Ugye már el is felejtetted? Na, pontosan.)
❤️ A te életedet neked kell megoldani. ❤️ A te döntéseidet neked kell meghozni. ❤️ A te boldogságodat senki nem fogja helyetted kitalálni.
Senki nem gondolkodik rajtad annyit, mint te saját magadon. Te vagy az egyetlen, aki napokig rágódik azon, hogy „vajon mit fognak szólni?” Aztán kiderül: semmit. Mert az emberek saját magukkal vannak elfoglalva. A saját életüket próbálják valahogy összetartani, épp úgy, mint te. És közben telnek a napok, a hetek, az évek. Te pedig még mindig ugyanazokat a köröket futod. A nagy kérdés nem az, hogy „meg tudod-e változtatni a saját és gyermekeid életét?”, hanem az, hogy akarod-e. A tanult tehetetlenség érthető. A szándékos vakság, a homokba dugott fej kényelmes megoldás lehet. Csak nem vezet sehova. Mert ha te nem változtatsz, akkor senki nem fog helyetted.
A korod? A helyzeted? Nem kifogás.
🧡 Ha a húszas éveidben jársz: irigyellek, mert rengeteg időd és lehetőséged van. De ne ringasd magad abba, hogy „majd egyszer”. Ha nem kezded el most, tíz év múlva pont ugyanitt leszel.
🧡 Ha már 5-10 éve házas vagy, kisgyerekkel: nézd meg jól, hova vezet az utad. Mert semmivel nem nehezebb most változtatni, mint tíz év múlva, amikor már teljesen belesüppedtél a mókuskerékbe.
🧡 Ha kamaszok a gyerekeid: na, téged nem irigyellek. De ha eddig nem léptél, most van az utolsó esélyed megmutatni nekik, hogy lehet másként is csinálni.
🧡 Ha sosem vállaltál gyereket, vagy valamiért nem lehetett: találd meg azt az utat, amiben teljes életet élhetsz. Mert attól, hogy nincs gyereked, még nem jelenti azt, hogy neked nincs dolgod magaddal.
Bárhol is vagy az életedben, egy valami biztos: 💙 Te döntöd el, hogy továbbadod-e az értékes generációs minták mellett az idejemúltakat is vagy nem. 💙 Te döntöd el, hogy leragadsz-e, vagy kilépsz ebből a rendszerből. 💙 Te döntöd el, hogy inkább megmagyarázod, vagy inkább megváltoztatod a dolgokat.
Nagyi, én tanultam a történetedből
Ha most úgy érzed, hogy ez egy valósítsd meg önmagad nőként és legyél önző felhívás, akkor szeretném leszögezni, hogy én a család erejében hiszek, ezt tartom az első és alapvető, legfontosabb egységnek. Azt is hittel vallom, hogy a nő és az anya az, aki összetartja és melegséggel tölti meg a családi fészket.
Éppen ezért fontos, hogy a nő, az anya jól legyen.
Nem, nem azt mondom, hogy hagyd ott a családodat, és vonulj el egy balinéz kolostorba, ahol naponta háromszor mantrázol egy kókuszpálma alatt. Nem azt mondom, hogy kezdj el „önazonosan élni”, és felejtsd el azokat, akik számítanak rád. És főleg nem azt mondom, hogy „csak szeresd önmagad, és minden megoldódik” – mert ha ettől oldódnának meg a dolgok, akkor már rég mindenki boldog lenne.
Amit mondok, az ennél sokkal egyszerűbb – és ezért igazabb.
A család ereje valódi dolog. Nem Insta-hashtag, nem jól hangzó idézet a Pinteresten. A család az, ahol egy nő kiteljesedhet – vagy ahol szépen, csendben teljesen elfogyhat. A család az a hely, ahol egy nő lehet az, aki biztonságot ad, összetart – HA VAN MIT ADNIA.
Ha te teljesen lemerültél, akkor mit tudsz adni másoknak? Ha te folyton háttérbe szorítod magad, akkor hogy várhatod el, hogy mások tiszteljék az igényeidet? Ha te magad is rabszolgának érzed magad a saját otthonodban, akkor mégis milyen példát mutatsz a gyerekeidnek?
Mert tudod, mit fognak látni? Azt, hogy anya mindent kibír. Azt, hogy anya sosem pihen, mert egy jó anya mindig elérhető. Azt, hogy anya mindig utolsó a sorban, mert „ő úgyis megoldja valahogy.”
Ha van egy dolog, amit biztosan nem akarsz átadni a következő generációnak, akkor az az a kép, hogy a nő egy két lábon járó, házimunkázó, érzelmi szemetesláda, aki mindig mindenki más igényét maga elé helyezi.
Add át ezeket inkább:
Az anyaság és a családépítés csodálatos dolog – de nem önfeláldozás árán. A szeretet nem arról szól, hogy magadat teljesen elhasználod másokért. A család nem egy szent tehén, ami mellett a saját létezésedet semmibe kell venni.
Mert üres tálból nem lehet etetni!
Képzeld el, hogy minden reggel úgy kelsz fel, hogy van benned energia. Hogy nem kell bűntudatot érezned, mert magadra is szánsz időt. Hogy a családod nem attól érzi magát szeretve, hogy te kimerülsz értük – hanem attól, hogy valóban ott tudsz lenni, jelen tudsz lenni, amikor szükség van rád.
Hogy te vagy a család egyik pillére, aki erős, mert tudja, hogyan kell magát is erőben tartani.
Na, így leszünk valódi Istennők!
Indulj el, keresd a válaszokat, találd meg a saját utad!
Ha ez a cikk elindított benned valamit, ha felismerted, hogy nem kell egyedül cipelned a láthatatlan terheket, akkor ne állj meg itt!
A változás az első felismeréssel kezdődik. Azzal, hogy kimondod: lehet másként is. És ha már itt tartasz, akkor ásd bele magad, olvass, hallgass, kérdezz – mert az információ hatalom.
Ha további klassz ötleteket szeretnél, iratkozz fel a hírlevélre, kövess Pinteresten, vagy csatlakozz a Facebook csoportunkhoz! Szeretettel várunk!
„Mert minden szuper anyukának jár egy profi segítő!”
Ez az oldal cookie-kat használ, hogy javítsa a felhasználói élményt. Feltételezzük, hogy amikor weblapunkat használja, elfogadja ezeket az irányelveket.ElfogadásIrányelvek megtekintése
Tetszett a cikk?
Ne hagyd ki a kövezkező hasznos tippet vagy inspiráló gondolatot!
Iratkozz fel a hírlevélre, hogy mindig elsőként értesülj!
Tetszett a cikk?